Interjú Mátyás Krisztiánnal a Miskolci Egyetem végzős közgazdász hallgatójával, aki a Hiventures nagykövete lett saját egyetemén.

Hogyan szereztél tudomást a Hiventures ambassador programjáról? 

Mátyás Krisztián: Alapvetően nyitott vagyok az újdonságokra, keresem az ilyen startup lehetőségeket, érdeklődöm is a startup vállalkozások iránt. De ha jól emlékszem, ezt egy Facebook hirdetésben láttam meg először. Ami után, jelentkeztem is erre a Hiventures Unitrons pozícióra, ami itt a Miskolci Egyetemen a Hiventures nagykövetét jelenti.

Milyen volt a felvételi, volt egyáltalán?

MK: Egy délelőtt során egy Assessment Center keretében hallgatták meg a jelentkezőket, ahol különböző szituációs játékokban kellett részt vennünk. Ezen nézték a jelöltek kommunikációs készségét, a problémamegoldó készségünket, illetve azt hogy mennyire illenénk bele, ebbe a startup közösségbe.

Ezt azért még gondolom, megelőzte valami jelentkezési folyamat, ezt a honlapukon kellett beadni?

MK: Igen egy adatlapot kellett kitölteni magunkról a Zyntern oldalán, mivel a Zyntern szoros együttműködésben dolgozik ebben a folyamatban a Hiventuressel.

Mi volt a motivációd, miért jelentkeztél a programba?

MK: Nagyon érdekelnek a startupok és rengeteg ezzel kapcsolatos eseményen is részt vettem, emellett pedig szeretnék egy saját startupot indítani a későbbiekben. A motivációm egyébként még az, hogy megismerjek olyan embereket, akik hasonló gondolkodásúak, mint én, és hogy a munkámmal elősegítsem azt, hogy ne mindenki az egyetem elvégzése után gondolkodjon vállalkozásindításban, vagy startup építésben, hanem már közben is. Illetve, hogy ne mindenki az alkalmazotti létben gondolkozzon, hanem sokkal inkább próbálja meg a szárnyait bontogatni és saját lábra állni.

Most hogy már tudod, hogy Te lettél itt Miskolcon a kiválasztott, mit vár tőled a Hiventures?

MK: Alapvetően azt szeretné a Hiventures, hogy a startup életérzést átadjuk az egyetemistáknak, és hogy ez a vállalkozói mindset közelebb kerüljön a hallgatókhoz. Emellett van egy 9 millió forintos inkubációs befektetési csomagunk, amit szeretnénk népszerűsíteni a campuson. Úgy gondolják, hogy ez az a csomag, amire az egyetemi hallgatók a legjobb célcsoport.

Mit ajánl számotokra a Hiventures ezért cserébe?

MK: Nagyon jó kapcsolatépítési lehetőséget, mind emellett számos startup rendezvényen van esélyünk majd részt venni, illetve lehetséges egy külföldi tanulmányút is, ami kimondottan a startupokról és a vállalkozásindításról szól. Emellett pedig az is előny, hogy a befektetési oldalról is beleláthatok a kockázati tőkebevonás részleteibe.

Nyáron részt vettél az INPUT program szervezésében   az Entrepreneur Leadership Academy-n, ami egy vállalkozásindításról szóló intenzív kurzus volt. Mik voltak a tapasztalataid?

MK: Ez egy nagyon jó lehetőség és program volt, amin 10 amerikai és 20 magyar fiatal vehetett részt. Az 1 hét nagyon intenzív volt, angol nyelven folyt, és keményen kellett dolgozni reggeltől estig, de éppen ettől átjött az a vállalkozói mindset, amit közvetíteni szerettek volna felénk.

MK: Volt néhány elméleti óra, amit Norman Gray amerikai üzletember tartott, ezt követően pedig volt mindenféle gyakorlati feladat. Csoportokban egy projektet, egy startup ötletet kellett kidolgoznunk és elvinni egészen a projektötlet kidolgozásától a Pitchig.

Hogyan jöttek az ötletek?

MK: Az alapelőadások után, mindenki bedobhatott egy neki tetsző ötletet, utána a csapat közösen szavazott, és amikre a legtöbb voks érkezett, azokat az ötleteket dolgoztuk ki.

Hány ötlet került kiválasztásra?

MK: 7 és ezeken főként 4 fős csoportokban dolgoztunk.

Te milyen ötleten dolgoztál?

MK: A mi ötletünk kezdetben egy amerikai sráctól származott, amit én már hamarabb bedobtam a közösbe. Ugyanis utazáskor elvesztek a bőröndjei, és egy hétig nem tudták megmondani neki, hogy mi van velük. Ez az ötlete pedig ehhez kapcsolódóan egy luggage tracker lett volna. Erre találtuk ki, hogy milyen jó lenne, ha az okostelefonunkkal végig tudnánk követni, hogy éppen hol van a csomagunk, és hogy a futószalagon közeledik-e vagy sem. Viszonylag hamar kiderült, hogy nem életképes az ötlet. Ez is egy nagy tapasztalata volt az 1 hétnek. Hiszen láttuk azt, hogy pivotálni, eltérni az eredetitől, nemcsak hogy megszokott, hanem nagyon sokszor kell egy startup ötlet kidolgozása alatt. Mivel rögtön belefutottunk abba, hogy le volt védetve egy ilyen eszköz Amerikában. Próbáltuk mindenféleképpen kijátszani, de aztán úgy döntöttünk, hogy az eszközből egy okos kutya nyakörvet dolgozunk ki, amivel az elveszett állatokat tudod nyomon követni. Illetve ha otthon hagyod, akkor meg tudod nézni, hogy éppen mi van az állattal, hogy érzi magát. Ezek mellett pedig az egészségügyi állapotát folyamatosan monitorozza az applikációval egybekötött nyakörv.

Erről az ötletről kiderült, hogy valid?

MK: Én most is azt gondolom, hogy ebben van lehetőség, bár ez az 1 hét kevés volt arra, hogy validáljuk is az ötletünket.

Közgazdász hallgatóként mutattak –e valamilyen új módszertant, akár a piackutatáshoz kapcsolódóan, akár más területhez kapcsolva, ami újdonság volt számodra?

MK: Talán főként az, hogy az amerikaiak, sokkal spontánabbak, sokkal merészebbek az ilyenekben, és folyamatosan tesztelik a piacot. Folyamatosan kérdezik a potenciális ügyfeleket. Először a család, barátok, ismerősök körében, utána pedig egy konkrétabb célcsoportot, amit mi is megvalósítottunk az egy hét alatt. Nagyon jó volt az, szerintem, hogy ők egyből rákérdeznek, hogy tetszik –e az ötlet, érdeklődnek, hogy mit gondolnak róla az emberek, és feltesznek néhány kérdést a környezetüknek. Ezután pedig, összeül a csapat és eldönti, hogy menjenek tovább, vagy dobják az ötletet a kukába.

Az egy hét alatt voltak segítőitek, mentoraitok?

MK: Mentorok a csapatban kifejezetten nem, de az amerikaiak, és az INPUT program kollégái időnként odaültek, tanácsokat adtak, segítettek.

Az egy hét egy pitchel ért véget. Ehhez össze kellett állítanotok egy Business Modell Canvast?

MK: Nem, azt nem kellett, de annak egyes részeit, marketing stratégia, pénzügyi terv, vevőprofil, azokat igen. Ami érdekes volt az az árazás. Az amerikaiak sokkal másabb módon gondolkodnak a termékek értékéről. Az amerikaiak sokkal inkább hajlandók kifizetni akár 100 dollárt is egy ilyen kutya nyakörvért, miközben a magyarok már 20-30 dollárnál is sokallnák az árat. Ez egy érdekes tapasztalat volt.

Mi volt az, ami leginkább megragadt benned az egy hétből, és ami elgondolkodtatott, esetleg más szemléletet adott?

MK: Talán az, amit a Norman mondott egyszer, hogy mi túlzottan Magyarországban gondolkodunk, holott ők már az elejétől kezdve az egész amerikai piacra terveznek, mi pedig egy szűk 10 millió főre. Holott itt van egész Európa, amit sokkal jobban ismerünk, mint az amerikaiak. Ki is derült, hogy a magyar piac, egy nagyon jó tesztpiac a startup vállalkozásoknak, viszont önmagában kevés. Ezért gondolkozzunk Európa szinten.

Illetve ami még nagyon szemléletes volt, hogy Norman hozott olyan termék mintákat, amikkel az Norman cégének startupjai már kimentek a piacra, és mi magyarok, azt még prototípusnak sem fogadnánk el.

Maximalistábbak vagyunk?

MK: Igen, ők inkább reakciót akarnak kiváltani, hogy lenne-e kereslet arra a megoldásra, vagy sem. És nem érdekli őket, hogy akár szigszalaggal van összeragasztva a termék, és egy nagy fadoboz az egész. Mi pedig nagyon tökéletesítgetjük a terméket, mire a végén kiderül, sok esetben a piacnak nincs is szüksége azokra a funkciókra.

Krisztián, nagyon köszönöm a beszélgetést, és sok sikert kívánok a nagyköveti munkádhoz!

Készítette:

Pető Ágnes – INPUT területi koordinátor, Miskolc