OCR Magazin – hogyan lesz valakiből influencer?

Szabó Krisztián, a győri területi koordinátorunk, interjút készített Sebők Szabolccsal, aki az OCR Magazin alapítója és a magyarországi OCR versenyek meghatározó személyisége. Az interjúból megtudhatjátok, hogy jutott pár év alatt odáig, hogy ennek a sportnak az influencere legyen.

 

Szabó Krisztián: Mi is ez az egész OCR Magazin? Kérlek, gyorsan mutatkozz be!

Sebők Szabolcs: Sebők Szabolcs vagyok, Győrben élek, szoftverfejlesztőként dolgozom. Az egész OCR magazin egy hobbyból kinőtt másik hobby igazából. Az OCR valójában Obstacle Course Race elnevezés rövidítése, magyarul akadályfutó verseny. Próbálják úgy is fordítani, hogy terepakadályfutó verseny, de általában a terep az szabadon értelmezhető, vannak zárt térben és síkterepen is akadályversenyek, amik szintén az OCR kategória. Végsősoron annyi a lényeg, hogy akadályok nehezítsék a versenyt, amit, ha valaki nem tud leküzdeni, akkor valamilyen büntifeladatot, vagy büntifutást kap.

 

Sz.K.: Hogy kerültél be a hazai OCR körforgásba?

S.Sz.: Egy hülye ötlettel kezdődik minden ilyen dolog? Az ötlet az volt, hogy menjünk el egy Spartan Race versenyre, amit Attila haverom már teljesített korábban Eplényben 2015-ben. Ekkor neveztünk a 2016-os Visegrádi Sprint versenyre. Csupán 7,5 km futás volt a táv, de nekem csak 2,5 óra alatt sikerült teljesíteni. Világ összes hibáját elkövettem, amit egy ember az OCR versenyen el tud követni: elkapkodtam, elrohantam az elejét, pamut cuccban indultam, ami összeszedte a sarat és kb. 6 kilóval nehezebb voltam mikor beértem, utcai cipőben indultam el, ami sílécként viselkedett, mikor hegyen felfelé a zsákot cipeltem.

 

De amikor lejöttem a pályáról, volt egy euforia érzésem, ez k…@ jó volt, ezt mindenképp meg kell ismételni, de a 2,5 óra az vállalhatatlan.

Utána a helyi SRTG-nél nekiálltam futni. Az SRTG az a SPARTAN Race által elindított helyi felkészítő csoport (Spartan Race Training Group), aminek a közösségépítés, a közös felkészülés, a tudásmegosztás a célja.

 

Sz.K.: Ekkor kezdtél el beszámolókat is írni?

S.Sz.: Maga az OCR Magazin félévvel később öltött testet. az első gondolatom egy futónapló írása volt,amit inkább motivációs céllal készítettem volna: hogy fussak, ne hagyjam abba az írást és fordítva. Azért, hogy tudjak miről írni, nekiállok futni. De ez a kutyát nem érdekli rajtam kivül. Ekkor már évek óta segítettem szerkeszteni egy másik blogot, a metálélettel foglalkozó Rockstation-t. Ez a kettő együtt adta az ihletet, hogy csináljak, a Rockstation mintájára, egy akadályfutásról szóló blogot.

 

Sz.K.: Volt már hasonló (termék vagy) blog a piacon idehaza?

S.Sz.: Nem volt. Kerestem azonnal, de csak nemzetközi online magazinokat találtam.

 

Sz.K.: Ekkor már voltak annyira népszerűek a Spartan Race versenyek, mint manapság?

S.Sz.: Magyarországon érdekesen alakult az OCR színtér. Idehaza szinte mindenki a Spartan Race-szel azonosítja az OCR-t, pedig nagyon sok egyéb kiváló minőségű verseny van a témában.

Aki ma akadályfutó versenyre jár, azokhoz azonnal jön a kérdés akkor te SPARTANozol? Igen, spartanozok, meg még egy csomó más versenyre is járok.

Akkoriban és még manapság is, a laikusok az OCR-ből a Spartanra asszociálnak. Az egyébként tény, hogy az akadályfutók többsége valamely Spartan Race versenyen már indult, vagy rendszeresen a résztvevője.

 

Sz.K.: Amiről írsz, az egy új őrület, ami 10 évvel ezelőtt nem is létezett?

S.Sz.: Tulajdonképpen ezt nagyon régen alkalmazzák már a katonai kiképzéseknél. De voltak helyi szervezésű lakosságot megcélzó versenyek is. Az igazi áttörést, talán az amerikai Tough Mudder és Spartan Race versenyei hozták meg 2010-es évektől. Utána letarolták és ellepték a világot az ilyen típusú versenyek. Egyszerűen imádták az emberek azt, hogy atom mocskosan tudnak pózolni a frissen kapott igényes éremmel a nyakukban, amit utána ki lehet rakni a Facebookra is. Utána ezeket a képeket osztották tovább és szerintem nincs olyan, aki ne látta volna valamelyik ismerősét, aki sárosan pózol egy éremmel a nyakában. Innentől megállíthatatlan volt a lufi.

 

 

Sz.K.: Pár évvel ezelőtt újoncként indultál egy OCR versenyen, amiről azt se tudtad micsoda pontosan, most pedig itt ülsz velem szemben, mint a hazai sportág egyik fontos szereplője, bloggere, influencere.

Mi volt az az út, amit bejártál? Ez pusztán vakszerencse vagy követtél valami folyamatot, hogy volt ez az egész?

S.Sz.: A Rockstation blognál már azért volt egy szamárvezetőm, hogyan is működik ez az egész. Az eleje tényleg macerás volt, nulláról blogot indítani, bejutni versenyekre… Normális esetben ez úgy működik, hogy elmész versenyekre és utána írogatsz. Viszont csak magadnak írogatsz, ha nem érsz el ezzel embereket. Szépen lassan ezt fel kellett építeni.

Először elkezdtem mindenféle külföldi versenyekről írogatni, ismertető jelleggel. Utána azt néztem, hogy volt-e olyan nemzetközi verseny, ahol volt jó magyar helyezés. Ha volt, akkor megkerestem Facebookon azt a versenyzőt, hogy az OCR Magazin nevében, hogy szeretnék egy interjút készíteni vele. Innentől kezdett működni az egész. Később tudtam meg, egy helyi startup előadáson, hogy őkethívják influencereknek, vagyis a „befolyásolók”. Ott mondták el, hogy mennyire fontos ezeknek a szereplőknek az elérése, mert őket sokan követik és adnak a szavukra.

Nekem ez akkor nem volt tanult vagy tudatos, ez tűnt akkor a legjobb ötletnek, hogy elkezdem ezeket az embereket megkeresni.

Azóta persze sok helyről hallom, hogy milyen fontos, hogy elérd a szektor influencereit.

Startup körökben bevált és működő dolog az, hogy ha a véleményhuszárokat meg tudod szólaltatni a témában, akkor az ő követőik téged is megismernek és esetleg követni is fognak.

Én érzésből, vakon kezdtem el azt, hogy megkerestem egy Tóth Ádit, vagy Gyurcsó Andit, de még sorolhatnám, akik a magyar OCR színtér elit sportolói rétegét képviselik.

Utána rajtuk keresztül az OCR Magazin is elkezdte kapni a LIKE-okat. Persze ez így egyszerűnek tűnik, de ez rengeteg melóval is járt akkoriban.

 

Sz.K.: Az influencerek elérése elegendő a sikerhez, vagy szükség van még valami egyébre is?

S.Sz.: Nem, ennyi nem elég, nagyon sok munka és jó minőség is kell hozzá.

Eszközök tekintetében a Facebook használata kihagyhatatlan, nagyon sok embert lehet elérni a segítségével. Fizetős hirdetésekkel is próbálkoztam, de nem vált be. Az is lehet, hogy én nem használtam megfelelően, de én az organikus elérésekben hiszek.

Ez természetesen melós, de amit én tapasztaltam, hogy az emberek imádják azokat a fényképeket, amik róluk készülnek egy versenyen, a fotós posztok nagyon jól működnek. Szeretnek nyerni, facebookon játszani. Ha sikerült leboltolni azt, egy versenyszervezővel, hogy adjon egy jegyet, amit mi kisorsolunk, ezzel mindenki jól jár. Ezekkel lehet embereket, tömeget elérni. Talán a Szigetközi Cross Challenge volt az első, akivel kitaláltuk, hogy ha valaki meg szeretné nyerni a jegyet, Like -olnia kell mindkettőnk oldalát. Amit tudni kell, egy ilyen jegy nem olcsó mulatság, meghaladja sok esetben 10-15 ezer forintot is.

 

Sz.K.: Jól értem, hogy ennek elérése érdekében ingyenes piaci megoldásokat használtál?

S.Sz.: Jobbára igen. Plusz a saját időmet, energiámat kellett ebbe beletenni legnagyobb részt, meg eleinte a versenyekre saját kontómra jutottam ki. Ezek aztán szépen átfordultak abba, hogy meghívtak az eseményekre, hogy tudósítsak.

Volt olyan Spartan Race verseny Szlovákiában, ahová nem akartam kimenni versenyezni (mert nem éreztem magamat eléggé felkészültnek), de Attila haverom igen. Elkísértem őt, mint Önkéntes segítő, gondoltam jó apropó lesz ebből a szempontból is tudósítani.

Ahogy elfoglaltam a helyem az akadálynál, ahová beosztottak, elkezdett esni az eső (értsd: monszun) és a nap végéig a hegyen szétfagyva segédkeztem, 10 órát álltam kint az esőben. Utána viszont tudtam belőle írni egy hiteles beszámolót, az önkéntes szemszögéből, ami jól működött.

Ezt az emberek értékelték és innen jöttek az első igazán pozitív visszacsatolások, mert megírtam az egészet az OCR Magazinban és megosztottam a magyar Spartan Race community-ban is.

 

Sz.K.: Attila, többször említette neved Szabolcs. Te, aki végigjártad Szabolccsal ezt az utat, hogy látod mi lehetett a sikerének titka?

Halász Attila: OCR Magazinban egy nagyon hasonló fejlődési görbét látok, mint például itthon a Spartan Race-ben.

Ugrásszerű növekedés figyelhető meg, olyan kapcsolati tőke sorakozott már fel az OCR Magazin mögött, ami egyszerűen értéket képvisel ebben a sportágban. Mind a szervezők számára, mind a versenyzők számára, sőt talán még a Magyar Akadálysport Szövetség számára is, mert Szabi lett az egyik kapocs a sportág szereplői között. Ezt kb. másfél év leforgása alatt sikerült neki elérni.

 

Sz.K.: Mennyire volt szerepe az időzítésnek szerinted?

H.A.: Nagyon jókor kezdett, mert itthon akkor kezdtek köztudatba jönni ezek a típusú versenyek. Azóta sorra jönnek ki a magyar versenyek és sok közülük első körben az OCR Magazint kereste meg. Ez a trend csak növekedni fog! Persze biztos lesznek versenysorozatok, akik kipukkadnak. Egyre erősebb köztük a verseny, de hála az égnek divat lett a sport.

Most egy jó minőségű versenyre itthon 1 óra alatt elfogynak a jegyek. Jósolható, hogy a többi nemzetközi versenysorozat is be fog hozzánk törni és igénylik is az emberek az újdonságot. Ez adhatja az OCR Magazin egyik növekedési potenciálját.

 

Sz.K.: A klasszikus média mennyire foglalkozik ezzel a sportággal?

S.Sz.: Az országos médiumok ilyenről nem nagyon írnak. Vannak tematikus futólapok, például a Runners World, Spuri magazin, stb., de ezekben se nagyon van OCR.

 

Sz.K.: Mennyire egyedi a te példád, szerinted adaptálható ez más szektorra is, ha sejtik, hogy valamely trend még tovább fog erősödni? Legyen az IT, sport, egészségügy, stb…?

S.Sz.: Az a véleményem, hogy a klasszikus újságírás ezeket nem képes lekövetni, kissé elavultnak tűnik, néha nem elég őszinte, néha túl mesterkélt.

Inkább legyen az egy “jó tollú” kezdő, de lelkes blogger vagy már egy ismert influencer, aki azáltal, hogy ír, feltudja futtatni azt a témát. Átjön a sorok között a lelkesedése, és ezt szívesen olvassák az emberek.

Nagyon sok újságcikkben érzik azt az egyes szakmák képviselői, hogy nem érti az újságíró, mit is ír le.

A sikeres bloggerek pont azért válhatnak influencerekké, mert a szakértőivé válnak a témának. Arról ír hitelesen, amiről akar és ami érdekli, aminek utána olvas, amit átélt.

 

Sz.K.: Nagyon sok trend van most is, amiről szinte mindenki tudja, hogy a jövőnk erről fog szólni, önvezető autók, okosotthonok, stb.. Szerintetek akkor most kell ezekbe belevágni, ha valaki ennek a szektornak főszereplőjévé szeretne vállni?

H.A.: Abszolút, vannak erre példák itthon is, pl Handras aki 15 évig volt a hazai Apple blogger, influencer, most pedig átnyargalt az okosautók világába. Ugyanazt folytatja, mint eddig csak egy másik trendben.

S.Sz.: Igen, bele kell vágni! Saját idején kívül nem kell hozzá más. Olyan világot élünk, hogy egy ilyen szálat tulajdonképpen ingyenesen lehet megpróbálni. Egyszerűen érteni kell ahhoz, amit csinálunk. Én sem vagyok elit versenyző, de az OCR világ dolgaival tisztában vagyok. Ezeket nem lehet tanulni egy iskolában, a versenyek, tudósítások közben szedjük fel magunkra, azáltal, hogy jelen vagyunk.

 

Sz.K.: Milyen tanácsokat tudnál adni egy újoncnak, aki belevágna ebbe?

S.Sz.: Tipikus startupos dumám van erre: “Ha valami nem működik, azt tudni kell nagyon hamar elengedni.”

Mindig visszamérni, hogy mi népszerű és mi nem az. Pontosan tudom például, hogy

Tóth József Figura fotóssal készült interjúm a legsikeresebb a mai napig, talán mert tele raktuk az ő válogatott képeivel.

Jó, ha van valami szövetséges, barát, társ, aki be tud segíteni. Tavaly majdnem 50 beszámolót írtunk, de azért nem mindet én írtam. Itt fontos, hogy csak olyan ember véleményét hozd le, amivel tudsz azonosulni, mert a végén te tartod érte a hátad. Ezt saját bőrömön én meg is tapasztaltam.

Plusz, próbálkozni és nem feladni.

 

Sz.K.: Le kell kerekítsük a végét, hogyan tovább, mi a jövőképed?

S.Sz.: Egyik irány, hogy most már külföldi “sztár” interjú alanyokkal is fogok interjút készíteni. Ezeket az embereket itthonról is sokan követik, őket megpróbálom elérni. (Robert Kilian, John Albon, Matt ‘The Bear’ Novakovic)

 

Másik irány, hogy tavaly év végén felvettem a szervezőkkel, márkákkal a kapcsolatot, mert egymásra szervezték az eseményeket. Egymás elől vitték el a versenyzőket, teljesen fölöslegesen. Szerveztem egy kerekasztal beszélgetést, hogy egyeztessük a dátumokat. Most kialakulóban van egy szövetség-szerű képződmény, ami mostanra úgy néz ki, kezd testet és formát önteni. A Magyar Akadálysport Szövetséggel (OCR Hungary) az lenne a célunk, hogy a hazai márkákkal közösen a hazai OCR színtér dolgait, valamilyen, szabályozott keretek közé tereljük, ami mindenképpen a sportág hasznára válna. Úgy néz ki, ebben most komolyabb szerepet fogok vállalni. Ez lesz az idei évnek a fő irányvonala.

 

Sz.K.: Gratulálok Szabi, tovább sok sikert kívánok és nagyon szépen köszönöm az idődet.

S.Sz.: Én is köszönöm a lehetőséget!